A Részvételi Demokrácia Lényege - néhány példában összevetve jelenlegi rendszerekkel
Jelenleg olyan hierarchikus rendszereket használunk, amik a tulajdonos igényei szerint mûködnek. Gondoljunk csak a cégekre, a sajtóra, vagy a sajtó által választási helyzetbe hozott politikai pártokra. Olyan rendszerekre van szükségünk, amik a résztvevõk igényei alapján mûködnek. Sajnos az anarchisztikus rendszerekben mézesmázas zajjal (rossz jel/zal aránnyal) el lehet vakítani a résztvevõket, képtelenné téve arra, hogy a helyzetet felmérjék, érdekeiket érvényesítsék. Ezért valamiféle rendezettségre szükség van, de ezt a rendezettséget a résztvevõk maguk kell kialakítsák.
A szokásos ügymenet: az egy célért küzdõk összeállnak, "szervezetbe tömörülnek". Megválasztják a vezetõiket. Innentõl nem nehéz a pénzoligarchia dolga: a vezetõk könnyen félreviszik az ügyet. Pl beosztják az erõforrások nagy részét: a vagyonos réteg érdekei szerint (pl. tokamak kutatás, amibõl nem várható eredmény). A tömegek számára rossz irány, vagy látszattevékenység (toporgás). Közben a tenni akarókat lelohasztja, kiábrándítja, elkeseríti. Tipikusan ez történik pártoknál, de a tudományos kutatásoknál is.
Alternatívája: mindenki ahhoz a témakörhöz adja az erõforrásait (ami lehet közvetlenül saját munka, vagy finanszírozás - mivel államinak látszó pénz banki teremtése nincs a rendszerben, végül is szintén saját munka, csak közvetve), amelyik szerinte arra érdemes. így azok akik haszontalan tevékenységet erõltetnek, végül is közben nem vonnak el erõforrásokat hasznos tevékenységektõl
Jelen rendszerben az információ áramlása a pénzoligachia azaz a legvagyonosabb hatalmi körök igényei szerint alakulnak ki. Aki kiáll az utcára, 5-10 embernek tudja elmondani, amit akar, a CNBC TV társaság szerkesztője 500 milliónak.
Az információáramlás erősen "csomópontos". Számos eszköz segítségével,úgy alakítják ki ezeket a csomópontokat, hogy a tömeg a hatalom szerkezetét, a pénzügyi átveréseket, és a tömegmanipuláció eszközeit ne értse (sőt félreértse!). Pl. olyat választanak szerkesztőnek, aki egy bizonyos irányba néz (minden más irányt nevetségessé tud tenni a szelektív információválogatással - ez nála ösztönös!) és munkaszerződést kötnek vele. Pontosabban az egész gárda ilyen. Aki nem illik a csapatba, az mehet az utcára. Így lehetséges például, hogy 1913-tól 2008-ig a sajtónak nem volt ideje tárgyalni azt, hogy jó-e az, hogy az USA dollárt 100%-ban magánbankok teremtik. Ez természetesen nem véletlen.
Ugyanez van a bábdemokráciában, ahol 2-3 csapatot (pártot) kell kialakítani, ami közül a birkának nézett nép "választhat".
Olyan csomópontokra van szükség, ami nem ilyen értelmetlen módon alakul ki. A jelenleginél szinte bármi jobb (még a véletlenszerű is). Olyan rendszer kell, ahol az emberek maguk dönthetnek arról, "kit tekintenek szerkesztőnek". A végső megoldás egy bonyolult, matematikai feldolgozáson alapuló eljárás. Egyelőre egy könnyen érthető, lerajzolható-szemléltethető, mégis alulról szervezett megoldást javaslunk.
A számítógépen és az internet hálón alapuló Részvételi Demokrácia rendszer nem foltozza be az utat. Nem is javít ki senkit. Pusztán csak segít megjeleníteni az egyének és a csoport véleményét, akaratát. Még a megbukott "képviseleti (=báb-) demokrácia" modellben is a választás csak megjelenít valamit, nem hajt végre semmit. Azaz a Részvételi Demokrácia a hatalmi rendről egyenlőre nem állít semmit.
A probléma a választási rendszer jogosítványaival volt:
- teljesen elfogadhatatlan a négy évig bebetonozott hatalom (ami alatt persze olyan törvényeket hoznak, ami a következő időszakokra is bebetonozza az átverést, az egyenlőtlen szabályokat, az elnyomást)
Az új javaslat:
- Nem az embereket kell megválasztani, hanem a célokat, és az eléréshez vezető út módszereit. Ha a módszerek jók, más "vezetők" is végre tudják hajtani. Rossz módszereket meg nem kell erőltetni.
- Nincs listás választás. Az adott döntési szinthez folyamatosan, azaz meghatározott időintervallumban az alsóbb szintek megfelelő mennyiségű voksa azaz támogatást kifejező pontszáma szükségeltetik. Ha ez nincs meg, akkor a következő a sorban akinek legnagyobb pontszáma lesz a csomóponthoz rendelt döntési jogkörrel is rendelkező személy.
- a magasabb szintű csomóponthoz rendelt emberek nem vehetik el a döntési jogot az alacsonyabb szintekről.
- az alacsonyabb szinten levők viszont "átadhatják fentre", vagyis passzívak maradhatnak, ezzel elfogadják a pontozást. A fent leadott pontozás csak bizonyos idő után (pl. 3-4 munkanap) tekinthető "hallgatólagosan elfogadottnak".
- Viszont természetszerűleg a magasabb szintekhez rendelt összekötőkre több ember figyel.
- A rendszerbe bárki vihet be javaslatokat. Ha adott X időszakon keresztül nem kapja meg a leadott pontoknak Y százalékát, akkor a javaslat törlődik a rendszerből.
- A magasabb szintekhez egyre több személyi azonosító tartozik.
- A legalacsonyabb szint ("látogató", "vendég", "nézelõdõ") lehet regisztráció nélküli, de itt nincs beavatkozási lehetőség.
- Az alapszintű beavatkozás (javaslat tétel, pontozás) már regisztrációhoz kötött (email cím, jelszó).
- Felsőbb szintekhez már részletesebb "önéletrajz" kívánatos. Esetleg a civil szervezet neve, amelyet képvisel, a szervezet linkjével együtt. Ahhoz, hogy valaki jó pontszámot kapjon és ezáltal fentebbjusson, nyilván bizonyos alkalmasságot bizonyító anyagokat kell felmutatnia.
(Ezt a könyvet ismeritek? The Myth of Digital Democracy by Matthew Hindman)
ReszveteliDemokracia
