ElteNyilatkozat

http://www.barikad.hu/node/21006  2008-12-01 09:08 barikád.hu

Földi András szeretné kirekeszteni a karról Morvai Krisztinát (pontosan meg nem nevezett "kirekesztõ" tevékenység miatt), erre válaszul:

Morvai Krisztina válasza Földi Andrásnak

Tisztelt Dr. Király Miklós Dékán Úr!
Tisztelt Dr. Földi András Dékán-helyettes Úr!
Tisztelt Kari vezetőség! Kedves Kollégák!

click="launch_popup(18956, 188, 239); return false;" href="http://www.barikad.hu/">Morvai KrisztinaTöbb internetes újságban olvastam Földi András dékán-helyettes úr nyilvános levelét, amelyben kifejti, hogy évek óta növekvő aggodalommal figyeli az én közéleti tevékenységemet, tetteimet és publikációimat, amelyeket szélsőségesnek és kirekesztőnek értékel. Erre figyelemmel a Kari Tanács december 9-i ülésén egy határozat elfogadását javasolja, amely mintegy reakcióként az én „vétkeimre” egyebek mellett a következőket mondaná ki:

"Az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Tanácsa aktuális alkalomból erkölcsi felelőssége és kötelezettsége tudatában kinyilvánítja, hogy mélységesen elítéli a kirekesztő politikai szélsőségesség, az emberek csoportjai, közösségei elleni gyűlölködés minden formáját. Elfogadhatatlan, sőt tűrhetetlen, ha Karunk oktatója, (még inkább, ha minősített oktatója) tanúsít ilyen magatartást. Olyan oktatónak, aki rendszeresen szélsőséges, kirekesztő politikai megnyilatkozásokat tanúsít, amelyek tónusuktól, stílusuktól eltekintve is mélységesen méltatlanok az egyetemi oktatóhoz, nincs helye az egyetem polgárainak közösségében."

Alapvetően egyetértek Földi professzor úrral: Karunknak állást kell foglalnia abban a fontos kérdésben, hogy Magyarország jelenlegi válsághelyzetében milyen magatartás, milyen értékrend várható el a jövő jogászainak képzéséért felelős oktatóktól. Álláspontom szerint azt, hogy milyen elvek, célok és értékek mentén kell gyakorolnunk oktatói hivatásunkat, alapnormaként a jogászi eskü határozza meg. Hallgatóink képzését úgy kell megvalósítanunk, hogy jogászi esküjükhöz méltóan és hűen végezhessék majd munkájukat. Fő feladatunk, hogy erre készítsük fel őket, s ebben mutassunk példát számukra. Éppen ezért az oktatókkal szembeni elvárások áttekintéséhez érdemes felidézni a jogászi eskü érdemi részét, amely a következőképpen szól:

"Esküszöm, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmányához és a magyar néphez mindenkor hű leszek (…) Ebben az ünnepi órában a tudomány és az igazság szolgálatára szentelem magamat, és arra törekszem, hogy tudományomat (…) embertársaim javára, népem és hazám dicsőségére előbbrevigyem.”

Az esküből egyenesen következik, hogy magyar jogász nem tanúsíthat olyan magatartást, s nem is lehet közömbös olyan jelenséggel szemben, amely Magyarország illetve a magyar nép érdekeivel, alkotmányos értékeinkkel ellentétes. Ez azt jelenti, hogy erkölcsi és szakmai kötelességünk hallgatóink előtt példát mutatva szót emelni minden olyan jelenséggel szemben, amely sérti Magyarország függetlenségét, ellentétes a demokrácia értékrendjével, összeegyeztethetetlen a jogállamisággal, az emberi méltóság és az emberi jogok tiszteletben tartásával. Sajnálatos módon az utóbbi jelenségek legkülönbözőbb formáit az elmúlt években rendszeresen tapasztalhattuk Magyarországon.

Sor került békés tüntetésekről hazafelé tartó emberek százainak „levadászására”, földrevitelére és véresre verésére, a legnagyobb ellenzéki párt emlékező gyűlésének brutális rendőri erőszakkal történő szétverésére. Forradalmunk és Szabadságharcunk ötvenedik évfordulóján egyetlen nap során tizennégy honfitársunkat lőtték szemen, földönfekvő, magatehetetlen és védekezésre képtelen polgárokat bántalmaztak tömegesen, többszáz embert börtönöztek be önkényesen, majd ÁVH-s módszerekkel kínozták őket, koncepciós eljárásokat indítottak ellenük, amelyek többségét közel egy év elteltével megszűntették, de egyesek még most is folynak.
Tragikus módon mindebben - rendőrtisztként, ügyészként, bíróként - aktív részvételt vállalt számos jogász kollégánk, köztük nyilvánvalóan egykori tanítványaink is. Jelenleg is folyamatban vannak az emberi jogok jelentős korlátozására irányuló törekvések (ideértve a polgári és politikai jogokat s a gazdasági, szociális, kulturális jogokat is) mind a jogalkotásban, mind a jogalkalmazásban. Törvénytervezetekben és bírósági ítéletekben egyaránt egyre gyakrabban olvashatunk olyan megfogalmazásokat, amelyek az ötvenes évek szellemiségére, önkényére emlékeztetnek, s a jogállamiság megcsúfolását jelentik. Úgyszintén folyamatban van az ország kiárusítása, természeti kincseink, termőföldünk, vizünk külföldi kézre juttatása, nemzeti vagyonunk maradványainak elherdálása. Nap, mint nap tapasztalható a jogszabályok, így a versenyszabályok semmibevételével a magyar vállalkozók és gazdák szisztematikus tönkretétele, valamint a munkavállalók teljes jogfosztottságba taszítása, a velejéig romlott, korrupt gazdasági rendszer által okozott károk rájuk, mint adófizetőkre történő áthárítása. Szomorú, hogy ez utóbbiakban is nagyszámú jogász vesz részt, törvényelőkészítőkként, szerződések írójaként, vagy az igazságszolgáltatásban dolgozóként. Mindezidáig nem foglaltunk állást abban, hogyan viszonyuljunk mindehhez, milyen értékrendet képviseljünk és közvetítsünk hallgatóink felé jogi kari, egyetemi oktatókként. Földi professzor úr kezdeményezése fordulópontot hozhat, s megszűntetheti az eddigi közömbösséget. Javaslom tehát, hogy indítsunk széleskörű vitát a Karon a javasolt magatartási „iránytűről”, azonban javasolok egyúttal néhány olyan kiegészítést a határozattervezetben, amely kiteljesítené az összhangot a számunkra irányadó normaszöveg, a jogászi eskü értékrendje és az oktatókra kötelezővé teendő értékrend között. Javaslom tehát, hogy Földi dékán-helyettes úr határozattervezetét az alábbi módosításokkal vitassuk meg:

"Magyarország válsághelyzetbe került. Veszélyben vannak alapvető alkotmányos értékeink, a demokrácia, a jogállamiság, az emberi méltóság és az emberi jogok, ideértve a polgári és politikai szabadságjogokat és az emberhez méltó élethez szintén szükséges gazdasági, szociális, kulturális jogokat. A nemzeti vagyon nagy része elherdálásra került, magánkezekbe, nagyrészt külföldi tulajdonba jutott. A magyar emberek tömegei veszítették, vagy veszítik el munkahelyüket, s kerülnek reménytelennek tűnő helyzetbe. Magyarország felelőtlen vezetői a magyar gazdaságot idegen érdekek szolgálatába állították, a magyar vállalkozókat, gazdákat, munkavállalókat ellehetetlenítették, a magyar falvakat napról-napra életképtelenebbé teszik.

A magyar emberek tömegeit teszik ki az egyre növekvő erőszakos, illetve vagyon elleni bűnözés áldozataivá válásnak, az állam nem tesz eleget bűnmegelőzési, bűnüldözési kötelességének, ehelyett a hatalmas rendőri erőket, az anyagi és szellemi, szervezési forrásokat az ellenzék, a gyülekezési jogukat gyakorlók rendszabályozására összpontosítja.

A magyar emberek elveszítették a méltóságukból fakadó kollektív jogukat, (nemzeti) önrendelkezési jogukat. Nincs beleszólásuk országuk sorsának formálásába, a döntéseknek csupán elszenvedői, nem pedig résztvevői, alakítói.

Az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Tanácsa aktuális alkalomból erkölcsi felelőssége és kötelezettsége tudatában kinyilvánítja, hogy mélységesen elítéli a kirekesztő politikai szélsőségesség minden formáját, különösen

a, a magyar emberek alapvető létfeltételeinek megvonását, ideértve a termőföld, a víz, az energia külföldi kézre adását, a nemzeti vagyon további privatizálás, külföldi kézre juttatás általi hűtlen/hanyag kezelését, (elherdálását);
b, a multi illetve külföldi cégek szisztematikus előnyben részesítését adókedvezményekkel és egyéb eszközökkel a magyar vállalkozókkal szemben, különös tekintettel arra, hogy ez az érintett magyarok tömegeinek versenyképtelenné válását, tönkremenését, családok elszegényedését eredményezi;
c, a magyar kis és középvállalkozók folyamatos zaklatását, tevékenységüket lehetetlenné tevő önkényes bírságolását, saját államuk, a magyar hatóságok részéről bűnözőként történő kezelését;
d, a magyar mezőgazdaság és a magyar gazdák tönkretételét, a családi gazdaságok létrejöttének és működésének akadályozását, a felvásárlási árak leszorítását, a multi/külföldi élelmiszer áruházláncok tömeges letelepedésének engedélyezését, a silány külföldi áru Magyarországra ömlesztésével a magyar termelők tudatos tönkretételét;
e, a magyar falvak szándékos ellehetetlenítését, a falurombolást, ídeértve az élelmiszer-feldolgozás megszűntetésétől a falusi kisiskolák bezárásán át a közlekedés lezüllesztéséig mindazt a tevékenységet, amelynek nyilvánvaló célja, hogy a falvakból az emberek a városokba meneküljenek, s ott gyökértelenül, céltalanul egy manipulálható új proletariátust alkossanak;
f, a magyar munkavállalókkal szembeni embertelen bánásmódot, a munkajogi védelem súlyos hiányosságait, a szakszervezetek, érdekképviseletek működésének lehetetlenné tételét, a munkabérek megalázóan alacsony szintre szorítását és ott tartását, a munkavállalók megélhetésének folyamatos nehezítését;
g, az f, pontban foglaltak Magyarország kizárólagos komparatív előnyeiként történő feltűntetését s ezzel Magyarország harmadik világbeli gyarmattá válásának elősegítését;
h, azt, hogy a Magyarországra kényszerített globális népnyúzó gazdasági és pénzügyi rendszer, amely nem az értékteremtésre és a tisztességes munkára, hanem a spekulációkra épül, a hasznot privatizálja, a kárt pedig államosítja, azaz a kisemberekre, a nyugdíjasokra, közalkalmazottakra, bérből és fizetésből élőkre hárítja át.

Az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Tanácsa hasonlóképpen mélységesen elítéli az emberek csoportjai, közösségei elleni gyűlölködés minden formáját, így különösen

a, a magyargyűlöletet, a magyar emberek kirekesztését, a velük szemben - a saját hazájukban alkalmazott – hátrányos megkülönböztetés minden formáját;
b, a magyarveréseket Magyarország jelenlegi határain belül s azokon túl;
c, a magyar emberekkel szembeni tömeges rendőri brutalitást, hatósági visszaéléseket, ideértve a polgári és politikai jogaikat gyakorlókkal szemben alkalmazott bántalmazást (szemkilövéseket stb.), önkényes bebörtönzést, kínzást, kegyetlen, embertelen bánásmódot, illetve koncepciós büntetőeljárások indítását;
d, a magyar nemzeti jelképek viselése vagy birtoklása miatti hatósági zaklatásokat, önkényes rendőri intézkedéseket;
e, a magyar zászló és más nemzeti jelképek rendőrök általi tömeges megtaposását, „rohadt magyarok” vagy hasonló gyűlölködő kifejezések használata mellett;
f, a fenti a-f pontokban foglaltak büntetlenül hagyását, a felelősök megtalálásának és felelősségre vonásának mellőzését, az áldozatoknak nyújtott azonnali és teljes kártérítés mellőzését.

Elfogadhatatlan, sőt tűrhetetlen, ha Karunk oktatója, (még inkább, ha minősített oktatója) tanúsít - vagy közömbösen eltűr – ilyen, a fentebb felsoroltak szerinti, vagy ezekhez hasonló magatartást. Olyan oktatónak, aki rendszeresen a fentiekben körülírtakhoz hasonló szélsőséges, kirekesztő politikai megnyilatkozásokat tesz, támogat, ilyenekben közéleti személyiségként részt vesz, ilyenekben jogászként közreműködik, az ilyen magatartásokkal szemben közömbös, akár tevéssel, akár mulasztással olyan magatartásokat valósít meg, amelyek tónusuktól, stílusuktól eltekintve is mélységesen méltatlanok az egyetemi oktatóhoz, nincs helye az egyetem polgárainak közösségében."

Tisztelettel kérem tehát, hogy Dr. Földi András dékán-helyettes úr határozattervezetét a fenti szövegmódosításokkal szíveskedjenek a Kari Tanács elé terjeszteni, illetve lehetőség szerint a Kar minden munkatársa (oktatók és egyéb beosztásban dolgozók) részére megvitatás céljából rendelkezésre bocsátani.

Emlékeztetőül: 2006. őszét követően a Karról négyen voltunk tagjai annak a Civil Jogász Bizottságnak, amely alapos és részletes jelentésében feltárta a tömeges és durva emberi jogi jogsértéseket, s ezzel áttörte a hazugság falát. Ezúton is köszönöm mindazon további kollégák segítségét, akik név nélkül, titokban, sokszor suttogva, „rejtjeles üzenetekkel”, a legkülönbözőbb konspiratív eszközökkel segítették munkánkat szakmai tanácsaikkal vagy egyszerűen bíztatásukkal. Nagyon szeretném, ha soha többé nem kellene sugdolóznunk és konspirálnunk akkor, amikor az emberi jogok, az emberi méltóság védelme érdekében szövetkezünk.

Ez ugyanis a mi Hazánk. Mi itt vagyunk itthon, és mi itt itthon vagyunk. Nem tűrhetjük tovább, hogy sugdolózásra, titkolózásra kényszerítsenek, megfélemlítsenek bennünket. Jogászként, oktatóként különleges felelősségünk van azért, hogy megakadályozzuk Magyarország függetlenségének elvételét, a nemzeti vagyon további elherdálását, a magyar termőföld és természeti kincseink külföldi kézre juttatását, az emberek további elszegényedését, jogaiktól és méltóságuktól való megfosztását. A becsapott, magukra maradt, elkeseredett, a hatalomból, a gazdaságból és az igen szűk elitből kiszorított magyar emberek segítséget várnak tőlünk, jogászoktól. Bíznak abban, hogy létezik igazság és az igazság győzni fog. Olyan jogászoknak kell lennünk, s olyan jogászokat kell képeznünk, akik szeretik a Hazájukat, s akik képesek átérezni a meggyötört, jogfosztottá vált, kiszolgáltatott és becsapott emberek szenvedését. S akik bátran és határozottan melléjük állnak.

Tisztelettel

Dr. Morvai Krisztina
egyetemi docens, ÁJK Büntetőjogi Tanszék

Utóirat: kérem azokat a kedves Kollégákat, akik a határozattervezetben megjelölt célokkal egyetértenek, hogy szólítsák meg egymást, álljanak ki az igazságért, egymásért és különösen a jogfosztott magyar emberekért. Bíztatom őket, hogy csatlakozzanak ahhoz a szakmai szervezethez, ahol hasonló gondolkodású kollégákkal tarthatnak kapcsolatot és közösen harcolhatnak Magyarországért és a magyar emberek méltóságáért, jogaiért – „az utolsó paragrafusig”. Ez a szakmai szervezet a Nemzeti Jogvédő Alapítvány és az általa működtetett Nemzeti Jogvédő Szolgálat. Munkájukról és a jelentkezési lehetőségekről tájékozódni lehet honlapjukon: www.nja.hu

---

 

---