|
|
|
|
|
Nem kell szégyenkezni amiatt, hogy bevettük a képletet, átvertek minket. Mint mondtam, mindenki beveszi. Szerencse kell ahhoz, hogy valaki (általában súgás után) átgondolja alaposabban, és rájöjjön a csalásra. Emiatt nem kell szégyenkezni. Viszont ha valaki azután is játssza a hülyét, hogy szembesítették a hibás és a jó képlettel, és nem hajlandó átgondolni ennek okait, következményeit, az már szégyen. Felül kell vizsgálni elég sok mindent: az állam szerepe, adózás, "szabad piac", részvénypiac, nyugdíjrendszer, "szabad sajtó", gazdasági problémák, munkanélküliség, nyomor, háborúk, környezetszennyezés, stb...
Nem kell hangosan hirdetni (pláne állási függésben), de át kell gondolni, utána kell olvasni. A technika segítségével (anonym / pseudonym módon) fel lehet venni úgy a kapcsolatot másokkal véleménycsere / együttgondolkodás céljából, hogy ne veszélyeztesse az állásukat (pl. a rektor ne tudja meg).
Aki homokba dugja a fejét, esetleg próbálja védeni a butaságot (lásd a lenti megtévesztéseket), az már gond.
Szokásos megtévesztések:
- kommunikációbénítási csapda. Pl. "a gépjárművek amortizálják az utakat": azt mondhatja erre valaki, hogy "nincs olyan, hogy gépjárművek", hanem pontosan meg kell mondani, hogy melyik rendszámú, mikor, hol, mit amortizál. Ez egy (akár tudatos, akár nem) csapda, ami a kommunikációt próbálja lehetetlenné tenni. Nem szabad besétálni a csapdába. Ha megmondanánk rendszám szerint, akkor a következő az lenne, hogy de igazából az út nem is a gépjárművel lép kölcsönhatásba, hanem a gumival, ezért molekuláris szinten kell kezelni a dolgot. Ez a legprimitívebb kötözködés (mindig bevethető, nem kell hozzá ész, hogy valamelyik gyűjtőnévre azt mondja valaki, hogy az túl általános, meg kell nézni példányokra bontva. Ez kizárólag a kommunikáció bénítását szolgálja, megpróbálja elterelni a szót, vagy lehetetlenné tenni a tárgyalást. Egy konstruktív javaslat a fogalmak pontosítására indokolt lehet, az megkülönböztethető egy lehetetlen kéréstől
- Nézzük inkább úgy, hogy... csapda. Igyekezet arra, hogy olyan nézőpontból történjen a vizsgálódás, ahonnan a lényeg nem látszik (vagy bizonyos egyéb jellemzők). Indokolt lehet több nézőpontból megvizsgálni, és tudomásul kell venni, hogy a különböző nézőpontokból más látszik. Az, hogy tud olyan nézőpontot mutatni, ahonnan egy hatás nem látszik, nem jelenti azt, hogy a hatás nem létezik, vagy hogy az nem lényeges. Pl. azok munkájának gyümölcse (végül pedig a vagyona), akik nem teremtenek pénzt, átkerül azokhoz, akik az államinak álcázott pénzt adósságként teremtik (úgy, hogy a teremtett pénzért más ad értéket, de ők szednek érte kamatot). Ez a hatás nyilvánvalóan nem látszik, ha egybemossuk a bankok haszonélvezőit a társadalom alsó 90%-val. Az egybemosás épp a lényeget tünteti el.
- Érvek helyett birkamentalitás : mindenki úgy tudja, akkor az úgy is van. Ha jól megnézzük, ez nem is érv. Az állítás az, hogy hibásan tanítják, ezért szinte mindenki rosszul tudja. Erre azt mondani, hogy "de mivel a többség úgy tudja, ezért úgy kell lennie" teljesen komolytalan (kísérlet önmagával való bizonyításra). Természetesen az eldöntéshez meg kell nézni, hogy melyik modell felel meg a valóságnak, ehhez konkrétan megmutatjuk a hibát és a helyes modellt.
- "mindenki szembejön az autópályán": az autópályán konvenció szerint haladunk valamelyik irányba, és az a jó, ha mindenki egy irányban halad. Az viszont nem jó, ha mindenki rosszul tudja ezt, és ezért nem érti a gazdaság legjelentősebb hatását. Jobb, ha minél többen értik a rendszer működését. Akkor is, ha egyébként nem tetszik ez a rendszer.
|
|
|
|
|
|
|
