Miért vezet félre a tömegtájékoztatás ?
Mert hagyjuk ! Jóhiszemûek vagyunk, és gyakran felületesek.
A magánbanki hitelezés természetével kapcsolatos "tájékoztatás" alighanem a
világ legnagyobb félrevezetése. Több évszázados, és minden
embert érint. Az emberek világszerte, az oktatás/TV/rádió/újságokból úgy tudják , hogy
- a pénzt az állam bocsájtja ki. Ami nem igaz. A pénz túlnyomó részét valójában a magánbankok teremtik
- az egész világ úgy gondolja (tévesen), hogy ha majd többet termelünk, akkor csökkenni fog az adósság
Ezek igen ártalmas tévedések.
Ezt a látszatot azért tartják fent, mert ez a világ legnagyobb parazitizmusa, a vagyonkoncentráció fõ oka.
Ez a parazitizmus elég-e ahhoz, hogy ezt a témát elködösítsék ? Igen !
Sajnos tény, hogy az embereket teljesen félretájékoztatták e témában. Közgazdászoknak pedig úgy magyarázták
el a mechanizmus alapelemeit, hogy a lényeg ne látszódjon.
Ezer könyvet lehet úgy írni, hogy a lényeg ne látszódjon, és a könyvtárak tele is vannak ilyen könyvekkel.
A kölcsönközvetítéshez nem lenne szükséges a magánbankok pénzteremtése.
Arra, hogy a kölcsönközvetítéshen felül milyen parazitizmust jelent a magánbankok pénzteremtése,
a közgazdászok közül csak a legjobbak jönnek rá. A legtöbb közgazdász túl jóhiszemû, és ezért nem
feltételezi, hogy a tankönyv nem mondja el a lényeget, sõt, úgy mondja el a témát, hogy
a lényeg megértését kifejezetten megnehezítse.
Sajnos ez mellékhatásként olyan torzulást okoz az információáramlásban és a törvényeinkben és a "szabad piacban", hogy a környezetszennyezés és a társadalmi
problémák megoldását lehetetlenné teszi.
Semmiképpen ne gondoljuk, hogy a TV-ben dolgozók (pl. szerkesztõk) szándékosan akarnak minket megtéveszteni ! Személyesen ismerek párat, igen jó fej,
értelmes emberek.. Akkor mégis miért vezetnek félre bizonyos témákkal kapcsolatban ?
- felületesség
- kényelem
- hiányos alapismeretek (a témák számát tekintve ez természetes)
- jóhiszemûség
- kritika nélküli bizalom bizonyos források felé
- félelem a társaság elvesztésétõl (kiközösítés)
- félelem a munkahely elvesztésétõl
- kognitív disszonancia: vizsgálat nélküli elvetése bizonyos forrásoknak, és "valamihez hasonló" gondolatmenetnek, ami számukra nem a megszokott:
- Nem a valóságból és a törvények lényegének megértésébõl indulnak ki, hanem abból, hogy "ilyesmi biztos nem lehet, mert az már majdnem összeesküvés, ami nem lehet".
- => forrásaik belterjesek
"Nem, nem kell sötét sarkokban megegyezni a stratégiában, hogyan fogjuk csúsztatottan bemutatni a híreket. Ez nem szükséges.
A legtöbb riporternek ez teljesen természetesen jön:"
("No, we don't sit around in dark corners and plan strategies on how we're going to slant the news. We don't have to. It comes naturally to most reporters."
1996-02-13 Wall Street Journal
op-ed )
Objektív tájékoztatást várni fizetett újságíróktól eleve elvetélt ötlet.
Kb olyan, mint objektív tájékoztatást várni a Ford autókereskedés fizetett ügynökétõl.
Azért fizetik, hogy a kommunikáció eredményeképpen a cég tulajdonosa magasabb profitot érjen el.
Csak addig fizetik, amíg ezt képviseli. Pontosabban tipikusan - ami sokkal kevésbé feltûnõ - akkor kezdik el fizetni, amikortól
ezt képviseli, és várható, hogy ezt fogja képviselni sokáig.
A szerkesztõ alapbeállítottsága miatt a "tulajdonosi érdekek" alapján történõ korrekció eszközéhez ezért eleve ritkán kell nyúlni.
Csak akkor, ha kommunikációjuk a tulajdonos érdekeit sértené, ami beállítottságból kifolyólag ritka.
Ezért hiszik azt magukról, hogy "szabad sajtó".
"Szabadnak szabad", kivéve pl., ha el szeretnék magyarázni a népnek, hogyan teremti a magánbankrendszer az állami pénzt, és hogyan
okozza ez azt, hogy az adósságot nem lehet visszafizetni.
A bankrendszer haszonélvezõi pedig évszázadok óta tisztában vannak azzal, hogy
a magánbanki pénzteremtés parazitizmusának feltétele a megtévesztés.
Ezért az újságok (újonnan a rádió és TV) kézben tartása (tipikusan tulajdonosi szálak mentén)
kulcsfontosságú. Ami egyébként más piaci (pl. részvények, nyugdíj) és
törvényi (pl. adók, választások => törvényhozás összetétele) manipulációkhoz is hasznos.
Ráadásul háborús uszításra is kiválóan alkalmas, amit napjainkban is megfigyelhetünk.
A háborús fenyegetés a modern gyarmatosítást (magánbanki pénzteremtés + bábdemokrácia) nem adaptáló
országok elleni egyik hatásos fegyver (ha a törvényhozói butaság, a korrupció és a puccs egyike sem jön be),
miközben mindkét fél eladósítását elõsegíti,
ami az emberek számára csapás, a bankrendszer tulajdonosai számára viszont nagyon is kívánatos.
Elég-e a bankrendszer parazitizmusa arra, hogy ezt a témát hatékonyan és univerzálisan elködösítsék ?
Ezt bárki ellenõrizheti: a tapasztalat szerint IGEN, elég. Sikerült ! Az embereket sikeresen félrevezették.
Nézzen utána (olyan TV/rádió/újságban, ahol az adósságról volt szó), hogy hány helyen magyarázták el,
hogy az adósságot NEM LEHET visszafizetni, mert eltûnne a gazdaságból a pénz?
Hány helyen említették a tartalékrátát ("reserve ratio"), ami a magánbankok pénzteremtésének alapja ?
Az, hogy egy helyen beszélnek az adósságról, mégsem értik az alapokat, és ezért félrevezetik a népet,
lehet véletlen. Becsüljük meg a valószínûségét annak, hogy adott TV/rádió/újság egy adott évben
teljesen szakszerûtlenül áll az adósság témához: mondjuk nagyon laikusuk, legyen 99%.
Tehát csak 1% valószínûséget adtunk annak, hogy (pl. mert jó embert kérdeznek)
rájönnek az adósság visszafizethetetlenségének okára.
Vagyis egy csatornán a várható idõ, amikor meg fog jelenni az értelmes hozzáállás: 100 év.
Mekkora a valószínûsége, hogy 200 (mondjuk angol) újság/rádió/TV, egymástól függetlenül 30 év alatt sem közli a
probléma okát, mely problémával egyébként folyamatosan foglalkozik ?
0.99 ^ (200*30) = 6.47e-27
= 0.000 000 000 000 000 000 000 000 006
Nagyon nagy balszerencse ért minket.
Még ha ennyire dilettánsok (csak 1%, hogy rájönnek a vizsgált probléma okára),
akkor is 99.9999999999999999999999994 % a valószínûsége, hogy
30 év alatt valamelyik rájön (Ha mondjuk 1913-12-13 óta nézzük, 90+ év alatt meg pláne).
De sajnos olyan nagy "balszerencse" ért minket, hogy egyik sem jött rá.
Ha valamelyik megtalálta és közzétette, akkor a számítás kissé módosul. Ez esetben viszont
még súlyosabb kérdés, hogy a többi miért nem vette át ?
Az egyszerû válasz az, hogy a média a tulajdonos érdekeit képes érvényesíteni a megfelelõ emberek kiválasztásával,
viszonylag ritka direkt beavatkozással (amit "tulajdonosi érdekek"-nek hívnak a szerkesztõk).
Akkor is, ha ez a nép érdekeivel ellentétes.
Azért történhetett meg ez a hatalmas "balszerencse", mert a TV-k/rádiók/újságok nem függetlenek,
hanem nagyon is belterjes és szakmailag korlátolt információforrásra támaszkodnak ebben a témában.
Ha a HR-es személyzeti-tanácsadó is hasonló beállítottságú, mint amilyen szerkesztõre szükség van, az segít.
Egyébként pedig HR-es szubjektivitásának kihasználása nélkül is megoldható a válogatás,
számos tesztet kell kitölteni, amibõl nagyon sokminden kiderül.
Egyébként forrásaik belterjesek, könnyen (alapos megismerés és értékelés nélkül) lesepernek bármit, ami túlságosan eltér az általuk megszokottól,
lényegében elhiszik a saját propagandájukat (mindegyik a másét, ami azonos alapelvek szerint készül, és ez egymást erõsíti).
Ha ezt megfizetik, miért ne ? Pláne, ha ezt fizetik meg !
www.eleg.hu