KÜLDJE TOVÁBB
A hibás képlet Multimédia Megoldások Cikkek
A gazdaság legjelentősebb hatása: az A/P (adósság és pénz arányának) növekedése a banki hitel törlesztése során. Amit a közgazdászok nem értenek, a "hibás" tananyag miatt

A bankrendszer képes úgy teremteni és megszüntetni a pénzt, hogy felé az adósság nagyobb legyen, mint a gazdaságban levő pénzmennyiség. Ráadásul emiatt az adósság elvileg is visszafizethetetlen. A közgazdaságtan látványosan képtelen orvosolni a gazdasági problémákat, de még diagnosztizálni is ! Azért, mert a tananyag megtéveszti a közgazdászokat, és a gazdaság legjelentősebb hatását emiatt nem látják. A politika és a sajtó is a téves szemléletet veszi át. Az összes vagyon és a politikai befolyás pedig szép lassan a bankok haszonélvezőihez kerül. A pénz-multiplikátor, amit a közgazdaságtan (helyesen) tanít, csak annyiból érdekes, hogy a pénzmennyiség túlnyomó részét a bankrendszer teremti. A lényeg megértéséhez nemcsak a pénzteremtés pillanatát, hanem a hiteltörlesztés éveit is figyelembe kell venni.
A közgazdászok csak az első pillanatot figyelik, amikor A/P=1.0 Ezért tévesen azt hiszik, a bank ügyfelei lényegében egymásnak tartoznak. Pedig nem ez a jellemző, valójában a bank felé esedékes adósság többszöröse az összes pénzmennyiségnek.
Az, hogy a bank csak közvetítő, nem igaz. Sokkal nagyobb adósságért szed kamatot, mint amekkora pénzmennyiség után kamatot fizet (sőt, mint amennyi pénz összesen van).
Még akkor is így lenne, ha a látraszóló betétekre nem 0-közeli (pl 0.1 .. 0.5%) hanem rendes kamatot fizetne.
A gazdaságba a pénzmennyiség nagy része hosszú távú (10-20-25 év) ingatlan és beruházási hitelekből kerül. Hitel példa: pénzteremtés pillanatában A=P=100 (16 ev mulva teljesen torlesztve).
A/P A P       Nem jellemző eset:
1 100 100 A közgazdászok ezt figyelik
1.15 98.21 85.4
1.32 96.15 72.7
1.52 93.77 61.66
1.75 91.05 52.06
2.01 87.91 43.71
2.31 84.3 36.45
2.66 80.16 30.13 jellemző eset !!!
3.06 75.39 24.64 Ezt kellene figyelni
3.52 69.9 19.87
4.05 63.6 15.72
4.65 56.34 12.11
5.35 48 8.97
6.15 38.41 6.24
7.08 27.38 3.87
8.14 14.69 1.81
9.36 0.1 0.01
Látható, hogy
  • A hitel törlesztése során a pénz fogy (a végére az eredetileg teremtett pénz teljesen elfogy!).
  • Az eredetileg a bank által teremtett 100 új egységért (számlapénz jelekért) valaki (nem a bank) adott a hitelfelvevőnek valamit - mondjuk 10 millió forintért egy lakást.
  • A teljes törlesztés a példában 269 egység. (16 egyenlő részletben: 16.812 / év). Az adósság 15.02%-os kamattnál a szokásos módon: új Adósság = Adósság előző évben * 1.1502 - 16.812 (azaz pl. 100* 1.1502 - 16.812 = 98.21 aztán 98.21* 1.1502 - 16.812 = 96.15 stb...)
  • A bank a 269-100=169 egység kamatot költi el, az eredetileg teremtett 100 egység pedig a hiteltörlesztés során megszűnik, ez a pénz kikerül a gazdaságból. Az, hogy milyen ütemben kerül vissza a pénz a gazdaságba, a bank döntésén múlik. A P oszlop tehát egy önkényes, de szabályos példa (a bank egy lehetséges döntését jelenti). Ha a bank úgy akarja, az elején akár semmit nem költ, ezáltal a hiteltörlesztés során a teljes visszafizetett (16.812) összeg megszűnne, és az adott hitelből a gazdaságban levő pénzmennyiség kb 6 év alatt megszűnne, aztán 0 maradna. (ez egy másik lehetséges eset) Ugyanis a törlesztőrészlet azon része, amit a bank nem költ el, a bank saját számláján marad: a bank saját számláján levő pénz nem része a pénzkínálatnak (a közgazdaságtanban használt definíció szerint sem: egyébként tényleg ez a pénzkínálat helyes definíciója). Ez a bank tehát szokatlanul rendes több szempontból is: nem változtatja önkényesen a kamatot (!!!). Továbbá a "P" függvényt nem koptatja olyan gyors mértékben, mint megtehetné.
  • Az adósság a pénzmennyiség többszörösére növekszik (a példában 9.36-szorosára).
  • A gazdaságban levő pénz és adósságmennyiség ilyen, (különböző időpontban indult) hitelek összege.
  • A kiemelt arány nem egy tranzakcióból következik, hanem az, amit a bankrendszer a tapasztalat szerint el tud érni: a gazdaságban megfigyelt átlag. Pl. az USD adósság 3-szor akkora, mint az USD pénzmennyiség. A magyar forint esetében az arány a 2.5-hez közelebb van.

Fel kell tenni a megfelelő kérdéseket, újra kell gondolni, és észre kell venni, hogyan tévesztették meg a közgazdászokat, és hitették el velük a nem jellemző esetből levont téves következtetéseket. Emiatt az egész világ visszafizethetetlenül eladósodik a bankrendszer felé. A fogyasztáson és amortizáción felüli termelés (=beruházás) túlnyomó részét ezzel a bankok átjátszák (haszonélvezőiknek). A bankok úgy szednek kamatot több évi összterméknek megfelelő adósság után, hogy ezért a számlákra a hitelezés során ráírt pénzt adják cserébe: sajnos a központi bank ezt a pénzteremtést (mely nem lenne szükséges a kölcsönközvetítéshez!) megengedi nekik. Vannak a bankoknak a hitelpénzteremtésen kívül más (hasznos) szolgáltatásai is, de most nem azokról van szó (azokért egyébként is külön díjakat szednek).
Ha ezt megérti a társadalom pár százaléka, kijavítható a rendszer. Többféle törvényi ill. pénztechnikai megoldás is van, amivel meg lehet tiltani a bankoknak a pénzteremtést, vagy drasztikusan csökkenteni lehet az adósságot a magánbankrendszer felé. A bankok közvetítsék a kölcsönöket, de ne teremtsenek új pénzt (ahogy azt ma is a legtöbb ember - tévesen - hiszi). Ezzel végre esélyt kaphat a demokrácia, és az emberi és környezeti értékek szerint muködő gazdaság. Addig viszont csökkenő reálbérek és nyugdíjak, emelkedő adók, munkanélküliség, koncentrálódó vagyon, súlyosbodó környezeti és társadalmi problémák lesznek.
Vagy megérti a trükköt, és másoknak is megsúgja, vagy az összes vagyonát és felemelkedési lehetőségét elveszíti. Lehet választani.
Minden jog fenntartva. 2008